A kis Pindurino bekerült a pocakomba...boldogan közlöm Csipivel, aki nagyon örül neki; egészen megértette. Az első UH képen, amin még csak egy babszem látható, Ő el is nevezte Puk-Puk-Puknak,akit azóta is szívesen nézeget- talán azért, mert ott még semmilyen értelemben nem tekintette Őt vetélytársnak :)
Egy édes történet:...
Aztán ahogy egyre nőtt a pocakom, gondolom egyre jobban érezte a jelenlétét, inkább közönyt,mint izgatott várakozást éreztem felőle :) Azért néha kapott a pocakomon keresztül puszikát és simit, de az első olyan jelnél, amikor azt láttam, hogy "hé Eme, hagyjá má vele", soha nem említettem őt, mindig megvártam, hogy magától közeledjen felé.
Az első hét: csodálatos,minden félelmem elillant, amit addig éreztem, előre képzeltem...
Megvilágosulás: EZ A BABA BIZONY NEM IDEIGLENES PROJEKT, NEM VISZI EL INNEN SENKI, SŐT, ÁLLANDÓAN EME CICIJÉN LÓG, SŐT NYIVÁKOL, SŐT MÉG ÉJJEL IS NYIVÁKOL, SŐT ANYA NEM TUD VELEM ÚGY JÁTSZANI A JÁTSZÓTÉREN, MINT RÉG,MERT ÁLLANDÓAN A POCAKJÁRA VAN KÖTVE A HORDOZÓKENDŐVEL! EME, ERRŐL NEM VOLT SZÓÓÓÓÓÓÓ!!!
Hiszti hegyek, merényletek Pindi ellen (testi és lelki fenyítések), szomorú távolba merengések.
Ne aggódj Kincsem, ígérem neked, szuper jó tesók lesztek egymásnak!!!
