Én szeretem a telet,de komolyan; néha olyan jól esik az a tiszta hideg, főleg, ha hó is lenne,mert ugye azt idén még nem sokat láttunk. Olyan vicces, mert mindig mondom Csipinek, hogy ezzel a csizmával ne lépjen pocsolyába,hanem,amikor majd esik a hó, na abba majd simán. És akkor jön a Kicsi Babám jogos kérdése: "Milyen hó?". Látott már havat, szánkózott is, de akkor még másfél éves volt mindössze. Na szóval, térjünk vissza a főcímhez, mert itt elkalandoztam túlon túl is. Nem is lenne vele semmi bajom, mármint a hideggel, az esővel, széllel, hóval és egyébbel,ami ezzel jár, ha nem lenne két kis ficánkolóm. Mert ugye én feldobom magamra a ruhát, azt megyek is.
De hogy is néz ki egy ilyen reggeli indulás:
9 körülre kész kell legyünk, mert Pindi akkor vágja be az első szunyát. Ha nem vagyunk pontosak,oltári nagy sírás kerekedik belőle,és akkor onnan jönnek Csipi kérdései (pl. miért sír), akkor beadja a szájába a cumit, vagy éppen ráugrik, hogy még jobban sírjon, és akkor persze rajtuk még semmi, csak én vagyok talpig téliben,mert az mindegy,hogy én izzadok, mint a ló, az a lényeg,hogy a gyerekeknek jó legyen-
1- összeszedem a séta kellékeit
2- magamra veszem a téli öltözékem (több réteg ruha, kabát, sál, csizma,sapka) és elkezdek izzadni, szédelegni, de veszettül,kiszárad a szám, és egyéb hasonló tünetek
3- Csipi a következő; a reggeli öltözködést majd egy másik fejezetben ecsetelem, a lényeg, hogy MEGCSINÁLTAM!!! Pelenka, body, póló, pulcsi, nadrág, csizma, kabát, sapka, sál,kesztyű. Akkor meglátja magát a tükörben, és hiszti rohamot kap, hogy ő azt a pulóvert nem akarja felvenni, akkor leveszi a kabátot, sálat, sapkát,hogy azt majd lent a lépcsőházban a kapu előtt. Ha Pindi már totál kész, engedek a nagyobbik kis zsarnokomnak, ha még időben vagyunk, akkor majdnem elölről mindent, türelmesen, következetesen, megbeszélve vele, szóval akkor egész jól megy :) Szóval Csipi kész,kitessékelem a folyosóra, hogy annyira ne járjon rosszul,mint én.
4- És akkor jön Pindi: a kezdetekben egész egyszerű feladatom volt,de most már izeg-mozog, ficánkol,elmászik, megfordul. Persze én még mindig talpig beöltözve, a látásom kezd ködössé válni a melegségtől, ami körülvesz, köszönhető téli öltözékemnek.
5- Pindit felveszem az ölembe,hogy ne sírjon, de folyamatosan csúszik lefelé,hála a susogós ruhának. Alkar, felkar izmaim már dagadnak, ahogy egyensúlyozom kb. 8 kilós kis babámmal, miközben összegyűjtöm a séta kellékeit sincs velük játszani a későbbiekben az utcán.
6- Pindit berakom a babakocsiba, felaggatom a kellékeket, és akkor jövök rá, hogy se a telefonomat se a lakáskulcsot nem találom,mert már a ájulás határán vagyok. Na mindegy,megvannak a cuccok, ledöcögünk a két emeleten, persze Csipi a babakocsi előtt ugrabugrál csiga lassúsággal.
extra- tuti hogy valamit fent hagyunk a lakásban, ami nélkül nem indulhatunk el (pl. a zöldséges néni kari ajija). Ilyenkor Pindit ki a kocsiból, mert ha otthagynám, tuti kiugrana,mire visszaérnék,és ez 9 hónaposan még elég bizarr,merész vállalkozás lenne. Csipit visszatessékelem a lépcsőházba, nehogy valaki elvigye magával, majd Pindivel a kezemben felloholok a 2- ra az otthon felejtett valamiért.
Hazafelé hasonlóan nehéz a menet, mert akkor a piacon vásárolt dolgok, a 25 rám aggatott bot, amit Boti menet közben összeszedett, és persze folyamatosan ellenőrzi őket,megvannak- e, és ha valamelyik útközben "véletlenül" elveszett, javasolja, hogy forduljunk vissza megkeresni. Aztán Boti elfárad, így a bicaj is felkerül a babakocsira, majd egy idő után Boti a nyakamba, ha beadom a derekam (egyre ritkábban,mert már bőven meghaladta a 13 kilót). Szóval egyik kezemmel tolom a babakocsit, benne a jó esetben alvó Csanival, a több tonna zöldséggel, gyümölccsel, egyéb piaci termékekkel, biciklivel, az üres vizes flakonnal, játékokkal és pelenkázó táskáva,nyakamban Csipi, és persze fogom a lábát a másik kezemmel, le ne essen-mármint nem a lába, hanem ő maga- na jó, ez kicsit morbid volt :)
ILyenkor néha Boti el is bóbiskol, melynek következtében a valamennyivel több, mint 13 kiló egyből 200 kilóvá minősül, főleg, hogy még egyensúlyoznom is kell, le ne boruljon. És ne feledjétek, a másik kezemmel még mindig a babakocsit tolom.
Ilyenkor már nagyon kell pisilnem is, de olyan szinten, hogy azon csodálkozom,eddig még mindig kitartottam hazáig :)
Na megérkeztünk, irány a második emelet...Csipi persze az ölembe kéri magát, így előbb felrohanok vele, majd vissza a megrakott kocsiért, és feltolatok vele a 2. emeletre.
Konklúzió: Anyák,minek a sok téli cucc; egy séta a gyerekekkel felér egy 5 órás futóedzéssel, így teljesen fölösleges a téli ruha,legalább is nekünk, anyáknak. Mert, hogy én egy ilyen túra alatt tuti, hogy nem fázom :D
