A verzió: minden flottul megy, a lehető legjobban, még annál is jobban. Sehol egy veszekedés, szófogadatlanság, hiszti. Az ilyen gyerekeket hívhatják kis angyaloknak.

Az ilyen gyerekek minden szülő álma.

Nagy ölelések, egész napos gurgulázó kacagások, szeretlek Eme, rengeteg puszika, a délutáni és az esti altatás soha ne legyen ennél nehezebb!

Na ez elég ritka, de jó fej gyerekeim vannak, nagy ritkán beiktatnak egy-egy ilyen napot, csak, hogy pihenhessek, és erőre kapjak, hogy túléljem a többi napot, ami ezeknél a ritkán előforduló napoknál sokkal szeszélyesebbek :)

B verzió: minden balul sül el; tuti, hogy akkor vagyok a legfáradtabb, tuti, hogy akkor a legpocsékabb az idő (vagy 45 fok van vagy szélvihar vagy jégeső vagy valami jó nagy front), hogy a lakásba kényszerüljünk, hogy a gyerekek bezizzenjenek tőle.

A bajok már éjszaka kezdődnek. Tuti, hogy Cirmi egész éjjel a cicimen lóg ergo nuku alvás, tuti, hogy reggel Csipit kergethetem, míg végre ráimádkozom a ruhát , tuti, hogy a reggeli is elhúzódik, és persze megint én eszem legutoljára, persze úgy, hogy mindkét fiú az ölemben verseng a kegyeimért. Tuti, kb. 11, dél, mire fogat tudok mosni,és ha mégis elindulnánk valahová, tuti, hogy amikor már végre pucc parádéba vágtam magunkat nagy nehezen és Pindi már ordít, hogy induljunk végre, Boti meg azért ordít,mert nem szereti, ha Pindi ordít, és akkor hátha abbahagyja, na akkor Boti bekakil, és akkor jön a pelus leimádkozása mindenféle trükkel (gyere, nézzük csak meg,mi is van a kakiban? Mi Eme? Például szőlő, spenót, stb. és akkor felsorolom mindazt, amit tegnap a pocakjába tömött).

Na nagy nehezen elindulunk, szerencsére Pindi 1 perc alatt bealszik, vagy nem,és akkor jön a cici valamelyik padon és közben imádkozom, hogy Boti a babakocsiban maradjon, míg befejezem a kis Szippanccsal...folyt.köv. csak felébredtek a Csemeték, megyek,megpuszilgatom őket...

Szóval a sétánál tartottam; jó tanács, ilyenkor menjetek a legközelebbi, zárható játszótérre, mert ott könnyen szemmel tudod tartani, nem szalad el, vagy ha mégis elszalad, nem jut messzire.

Akkor jön a délutáni alvás, ami háromféleképpen alakulhat:

1- Boti is bealszik hazafelé a babakocsiban, így nem tudunk hazamenni (2. emeleten lakunk lift nélkül), és tuti, hogy akkor jön rám a mindenféle WC- zés és jó nagyot alszanak. Ilyenkor irány a Máltai játszótér, ahol könnyíthetek magamon.

2- hazajutunk, befekszem Boti mellé a Thomasos ágyba, eltelik fél óra, 1 óra, másfél óra, és megunva a várakozást, közösen jövünk ki a nappaliba. Gondolom,kitaláltátok, mi ennek a verziónak a vége. Hát persze, nuku alvás. Na ilyenkor aztán nagyon gáz, holt pont,hiszti, minden, ami kell

3-nem is hajlandó bemenni az ágyba, vagyis megint csak a nem alvás a vége, de ilyenkor érdekes,semmi baj, szépen eljátszadozik magában. Még ez a legjobb verzió :)))

Azért mégis csak az a megnyugtatóbb, ha Papaci is itthon van velünk este...