Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádok aludni; és főleg éjjel, és persze ébredések nélkül, egészen reggel 8- ig, 9- ig, esetenként 10-ig.

Na most amióta gyerekeim vannak, pontosan 2009. július 06- a óta, még egyszer sem jutott idő ilyen "haszontalan" elfoglaltságra :)  Minek aludni, ki az ágyból: "Eme, gyere már" ismételgeti a nagyobbik Kincsem, és közben kacagva ugra-bugrál a fejemen. Lehet ennél kedvesebb ébresztőórám?!

Ilyenkor kell azt a csúnya EGO- t legyőzni, és lelkesen kikászálódni az ágyból, hogy megetesd, megitasd a kis porontyokat, gyors öltözés, fogmosás, és irány a játszótér és egyéb.

Arról ne is beszéljünk, hogy nekem kb. 5 percet adnak, hogy összerántsam magam,ami nem mindig sikerül utcakompatibilisnek; ilyenkor magamhoz veszem jól bevált barátomat, az egész arcomat eltakaró napszemüvegem,és már mehetünk is.

Nap közben jön a holt pont, végre alszik mindkét pasi, gondolok egyet, alszom 1 órácskát. Épp elmélyülne a légzésem, amikor is tuti, hogy Pindi akkor kezd el brekegni, hogy itt az ideje a következő szopinak. Így ez megint csak a "bili effektus"

Aztán jön az éjszakai népvándorlás, aminek az eredménye reggelre 3 pasi és egy nő a francia ágyban. Bizarr, mi?!  :)))

Hogy mi hajt előre nap mint nap? Hm, nagyon egyszerű a válasz: imádom Őket, el nem tudom képzelni az életem nélkülük; és ami még lényeges, hogy egyszer úgyis visszakapom ezt a kiesett időszakot, és újra nagyokat alhatok, kisimulnak a ráncaim, és újra letagadhatok majd néhány évet :)))

Ugye?!