Huh,ti hallottatok erről, mielőtt szembejött veletek szülés után?
Mert olyanról hallottam, hogy szülés utáni depresszió, de, hogy apát is utolérje... A depi olyan csajos cucc, nem?
Mondjuk megértem, ha a pasik szemszögéből nézem a dolgot :)Tudjátok, mi a legjobb?! Hogy tagadnak, végig tagadnak, és el nem mondanák, mi a szösz, ami egyre melankolikusabbá, használhatatlanabbá teszi őket. Kommunikáció nulla, arcmimika nulla, érzelemnyilvánítás nulla.
Könyörgöm, legalább valamelyik irányba dőlne a serpenyő, de semmi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ilyenkor jönnek a cikázó gondolatok- biztosan ismerős sokatoknál-
- Ki ez az ember? mert, hogy nem így ismertem meg, az egyszer százas,és tegnap ráadásul még egyáltalán nem volt ilyen!
- Hol vannak az érzelmek?
- Miért nem szól hozzám?
- Mit csinálok rosszul?
- Biztos, hogy ő az igazi?
- Hello,most szültem magunknak egy babát, most még sem jó így?
- Kell ez nekem?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át az agyamon.
Nincs más teendő, elő a mobillal. Jöhetnek a barátnői eszmecserék, tapasztalatok, ötletek, tanácsok.
Jééé,kiderül, mindenhol ugyanaz a probléma, vagy legalább is már lezajlott. Anya ki van akadva Apára, anya próbálja kihúzni Apából, mi a stájsz, Apa csak annyit tud mondani "semmi,mi lenne?!",mire persze Anya felpaprikázódik, aztán jöhet egy kis fasírt, aztán persze másnap minden ugyanúgy ,megy tovább, hiába mondja el Anya Apának, hogy mi a gáz.
Szóval egy barátnőm férje ügyesen kiszedi Papaciból, mi a gáz.
Nagyon egyszerű: megszületett a baba, a te gondolataid merre is járnak állandóan, főleg most, még az elején,amikor sokkal több az aggodalom, a rutintalanság még, minden olyan hirtelen változott, de elsősorban te, hisz ANYA lettél. Szóval a gondolataid többsége a babáról szól, így Apa kicsit nagyon háttérben érzi magát. Kicsi vagyok, egyedül vagyok, segítsetek a kis Vuknak! Szegééééééééééééééééény Apa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A férfi ego, szép, mondhatom, ezért nem ők szülnek, és ezért nem ők maradnak otthon a gyerkőcökkel :D Nekik szükségük van 1,5-2 évre, hogy majdnem teljesen át tudjanak szellemülni...
Szóval mi a megoldás?
Néhány a teljesség igénye nélkül:
- strucc politika kényelmeseknek (annyira nem ajánlott, mert hosszú távon csak feszültséghez, konfliktushoz vezet)
- az idő majd segít (végül is, van benne valami, de ez sem a legideálisabb, de a Néma Leventéknél talán beválik)
- egy jó kis érzelmes, női lelkületű pasi, aki talán előző életében nő volt, így a lelkizés nem áll távol tőle
- üljetek be este egy jó meleg kád vízbe egy pohár borral, és beszélgessetek, miközben te ügyesen tereld arra a témát
- kötözd ki a pasidat, és egy lúdtollal csikizd addig a talpát, míg már szétröhögte magát, és akkor már bármit megígér, csak hagyd végre abba a kínpadozást
(ki-ki válassza a számára szimpatikus verziót)
Ja, mi volt a baja az én páromnak, amit az egyik barátom csalt ki belőle? Hehe, hogy már nem vagyok olyan,mint mielőtt született a kisfiunk. Na, ugye? Pasik, jaj az a csúnya depi!!!
Igaz, hogy a bármikor pillanatokra szűkül az első pár évben, de mégis csak ott vannak azok az édes, reggel kicsattogó lábacskák, amik mindenért pótolnak...SZERINTEM!